Kabala

Egy

mennyi mindent próbáltam én - de minden egyre megy.

Kettő

az egyből kettő sohse lesz: magányos lelke meddő.

Három

rossz útra visztek, életem, szerelmem és halálom!

Négy

négylevelű nyil útadon - vakon mellette mégy.

Öt

a sorsod öt kemény pecsét - ne hidd hogy föltöröd!

Hat

bár építnéd mézednek a szép hatszög mézfalat!

Hét

de te utazni kergeted a Göncöl szekerét.

Nyolc

a Nyolc a harapófogó, hogy égve fölsikolts.

Kilenc

kilenc hónap, miért tevéd, hogy engem fölteremts?

Tíz

az egyhez még egy nulla kell: a léthez Léthe-víz.

Tizenhárom

Hiszen várom:

majd jön valami semmin út, valami vizen álom.