KACSA-NÓTA

Kis kacsa fürdik

Fekete tóba,

Szép tintatartóba,

Aztán elindul

Kalandos útra,

Kánikulába,

A Gyan Thulába

S a hírlapokba.

Ismerik urak

És asszonyságok,

A hasábokról

Kedvesen gágog,

Ugorka szezon

Leveit issza,

Ő most alkalmi

Zsurnaliszta,

Ő most a lapok

Főmunkatársa,

A hírlapíró-toll

Őt szúrja nyársra.

Neki örül most

Torontál, Bácska,

Szóval mindenütt ott van

A hírlapokban

A kedves, finom

Nyári kacsácska.

Ilyen kacsa volt,

Kövérke, drága,

Mely átrepült a minapába

A völgyeken,

Sőt hegyeken,

Csegén, Hadházon,

Sőt Egyeken,

Hogy meglesz nálunk,

Bármit csinálunk,

Az egyetem.

Ilyen kacsa volt nemkülönben,

Mely megdöbbenést szülhet önben,

Hogy Szávi bácsi,

A csengő-bungó

Apa-mungó,

Már elpártol

A munkapárttól,

S végre,

Esetleg mához öt évre

Az egészen tűrhető

Költők közé lép be.

Hát kérem, ily kacsák keringnek,

Mik legjelesebb jelesinket

Szószba

Mártják.

Kacsa például az is, hogy a kártyát

Kardos Samu utálja,

S hogy Szivadar,

Ha számolni akar,

A cipőit is lerántja.

Holott ez aljas rágalom,

Mert Szivadar,

Ha számolni akar,

Tovább számolni tíznél most se tud még,

S így tisztán jő ki,

Hogy a cipői

Lerántására sincsen semmi szükség.

Na, és itt a legkacsább kacsa,

Az ember ettől elképed,

És olyan képet

Vág,

Mintha önmagát

Vágná

Képen.

Kérem szépen,

Arról van szó,

Egy regésen hangzó

Kacsa arról gágog,

Hogy Révi Náci

A város dolgai körül

Végre

Mindent rendben látott,

S most örül,

S hálásan kacsint az égre.

S belátván, hogy most már

Vége

Küldetésének,

Kukutyinba

Veszi ambiciói útját,

S a város-purifikálást ott kezdi,

Amennyiben

Elkezd ott is - zabot hegyezni.