KALÁCS EGY TERVEZETT VERSESKÖNYV ELÉ

Jó anya cukorral, mákkal, mazsolával,

a foszló kalácsot tölti a javával.

Alul is, felül is zsírral jól megkeni, -

így lesz aromákkal, jó ízekkel teli.

Én is a versemet - olvasóm, gyermekem -

az élet ízével, zsírjával megkenem.

Megsütöm a lánggal-felhevített rácson,

az isten keze van ezen a kalácson.

Vedd, ím, vértfrissítő erő-eledelnek!

Míg jobbat kapsz, hosszú idők beletelnek.

Tele van éltető fájdalommal, kínnal;

mindenféle földi s égi vitaminnal...

Tele a gyümölcsök hólyagzó levével,

melyet a nap érlelt vörhenyes hevével;

tele a búzának aranyos porával,

mit az ég szentelt meg zápor-ostorával...

Tele bús ízével az alázkodásnak,

melyet az emberi szív úgy restel másnap;

tele csúf szavakkal, mérgezett igékkel,

amiknek lángjában az önérzet ég el...

Tele van elapadt mellek sikolyával;

sorvadó csecsemők hangtalan jajával;

sosem-ringott bölcsők szívölő neszével;

vérbefulladt csókok százával, ezrével...

Tele van éktelen, vad acél-zörejjel;

vágott koponyákbul villogó röhejjel;

sisteregve pergő gépszíj-csattanással;

ártatlan lelkeknek adott rossz tanáccsal.

Tele van harsogó véres-veres színnel;

kábító illattal, vágtató benzinnel;

csípőket riszáló vad dzsessz-ritmusokkal;

rablott pénzen zabált félig-nyers husokkal...

Tele búgásával repülőgép-szárnynak,

melyre a szegények soha fel nem szállnak;

tele van a kalács minden földi jóval:

bódítás mákjával, fel nem tört dióval...

Még tüzes fahéjnak rája hintegettem

forró könnyeimet... S lám-lám, éhes lettem!

Ez az én kalácsom! Semmi több, csak ennyi!

Üljetek le mellém, segítsetek enni!