Kalendáriom magyarázatja után serkent gondolatok

Gergely pápa az időnek

Baján úgy segíthetett,

Hogy tízet egy esztendőnek

Napjából számkivetett;

Ha ez igy menne sorba,

Hány idő lenne csorba?

Ha éltemen végignézek,

Csak elijjedek tőle

Magam is, hogy mennyi tízek

Esnének ki belőle,

Mellyek e jó hazának

Hasznára nem valának.

Hanem azzal mégis végre

Magamat megnyugtatom,

Hogy a közös segítségre

Vólt mindég akaratom;

Ha mikor nem kellettem,

Én arról nem tehettem.

De tudtam mindég érzeni,

Hogy kellene igazán

És haszonnal segíteni

E bajban forgó hazán;

S ha többet nem tehettem,

Legalább kesergettem.

Használtam is, megesmérem,

Mikor hogy tőlt, ha kellett,

Buzgott is és folyt is vérem

Érdemes hazám mellett;

Hogy ennyit is tehettem,

Boldogságom érzettem.

Olykor, midőn a felkentek

Helikon tetejére

Zengedezni lanttal mentek

Nyelvünk dícséretére,

Én kenetlen, dudában

Dícsértem a pusztában.

Ha más hazánk óltárára

Ökröt vagy bakot vágott,

Áldozatul tettem arra

Én is egy-két virágot;

S hogy többet nem tehettem,

Rá csillagot festettem.

Többre nem is számlálhatom

Éltem arany számait,

De majd ha megtalálhatom

A nagy titok kúlcsait,

Újra nyíló életem

Hasznosabban tölthetem.