Kálvária

Vén hársfasor állja a templomot körbe,

lombjai árnya mint sötétzöld sátor –

Hej, igazi magyarok ezek a hársfák,

hős, leveles tábor ez, – egyenes, bátor.

Ha távolabb csendesen mélázva állunk,

megüti fülünket orgonás ének

és úgy látjuk végig a magyar hársfákat,

mintha lassan a dombra mennének.

Mennének szomorú, egyenes sorban

mint tört népek nagyja, ki megváltást vállal

és mutatnák magukat széles e földön

és mennének szállni a néma halállal.

Mi távolról mélázunk Nagypéntek álmán,

s hogy szebb lenne lelkünk, ha Húsvétra várna

még kétezer év előtt keresztfák mentek,

most magyar fák mennek a Kálváriára.