Kár mindenért

Be kár az elmult ünnepekért,

az elszalasztott csókokért,

be kár mindenért,

amit megírtam.

Mert bizony, bizony úgy van az,

hogy a költőktől elfut a tavasz,

amit ajkukra vesznek,

nincs bennük már.

A kimondott szó elhangzik a fülnek,

a kidalolt vágyak rendre kihülnek

és fehér lesz az arc,

mint a hófuvás.

Az űrbe röppent minden cél, kiholt vád.

A feloldozott, sirató Magdolnát

nem csókolhatják meg

többé bűnösök.