Kár volt...

Kár volt odahagyni nékem

Nyugodalmas, kicsi fészkem’,

S messzi, messzi, fellegekbe vágyván,

Szállni fennen, szilajon, de - árván.

Jobb lett volna lent maradni,

Békességben élni, halni,

Tépdesni a mező fris virágát,

Szeretni a viruló leánykát.

A mi lent könny, fent már felhő,

Viharrá zordúl a szellő,

A sohajtás szélvész a magasban;

Dal, virág ott nincs, ha lent tavasz van.

Lám a fecske, lám a gólya

Csendes falu, völgy lakója.

A meddig a kémény füstje terjed:

Addig viszi szárnya, soha feljebb.