Karácsonyi karének

Nem tudok én igazi ajándékot osztogatni

Mint a tehetősek aranytollat és cigarettatárcát

Én mindenféle szép szavakat gyüjtögettem

Adogattam olcsón, még nekem is maradt,

Gondoltam ezekből csinálok most valamit

Komponálok egy szép karácsonyi korált

Amit aztán majd együtt fogunk énekelni

Kétszer húszévesek a régi világból

De vendégek jöttek valaki zongorázott

S olyan furcsa valami volt amilyen még soha

Körülnéztem s az ismerős arcok és alakok

Még tulajdon házamnépe is hozzám hasonló

Visszaszaladt a képen és olyan idegen lett

Mintha csak véletlenül emlékeznék az egészre

Erőltetni kell hogy eszembejusson

Nagyon régen volt az egész és nagyon messze

Hogy ezek itt örömet és fájdalmat okoztak

Kicsit félős érzés és mégis olyan könnyű

Hogy íme nincs bosszú és hála se többé

Mert valahová utazni kell nem tudom hová

Ahol minderre úgyse lesz többé alkalom

Csak egyvalami fájt tompán ostoba kínnal

(Mint a gyereknek akitől pörgőcsigát vettek el

S már húzzák is ki a boltból üres a tenyere

S néz vissza a tarka üvegre és üres tenyerére)

Hogy úgy hagyom itt az egészet ahogy találtam

Szenvedélyes szavaimtól senki se változott

S már nem volt kedvem rakosgatni szavakat

Szólván egyszerre mindannyiunkhoz fennszóval

Inkább csak úgy külön-külön búcsúzom el

Ajándék-kézszorítás sebtiben pongyola módon

Mint kivel zakatolva-mérgesen indul a mozdony

S néhányan lézengenek füstös alkonyi ködben

Induló és érkező vonatok közt, ha kikisértek,

Emlékszel Turcsi erre a pályaudvarra

Összeboruló kormos boltozatával

Amitől síró vakot álmodik a kicsi koldus

Látod a kerek égbolt is ennyi lett számunkra fiacskám

Hasztalan keserű becsvágyad Milán, és gyanakodásod

Kutass ki, nem én loptam el vajaskenyered

Valaki más lehetett mindkettőnk tolvaja pajtás

Szervusz neked is Desiré hát mit csináljak

Nem tudtam eljátszani a nagy komoly szerepet

Ahogy tulajdon halálunk mímeltük nagy röhögéssel

Laci nem jöttél ki, neked azt izenem

Egyszerű borom szőllőből volt ne igyuk mindig

Azt a pántlikás pálinkás kurjongatós úri pancsot

Zoltán ne bánts ne szidj nem tudtam mást cselekedni

Jól tudom én hogy nem ér semmit a jóság

S rossznak lenni dicsőbb mégse ment a dolog

Könnyű eset volt Bandi másnak lenni a szürke

Mindennapi népnél - de lenni olyannak

Én mondom neked ez már kicsit nehezebb

Haragudtál rá aki rúgdosott Imre köszönöm

Egyszer Menyus rámkiabáltál úgy-e megbántad

Zsiga bátyám jól esett gyermeknevetésed

S hogy megríkattalak Géza hálás vagyok érte

Együttvéve sajnáltatok ha bajbakerültem

S kedvesek voltatok nincsen semmi panaszom

De mindez csak szó gyerekek valamit kellene tenni

Mi lesz velünk ocsudjunk magunkra eszméljetek

Nem pályaudvar ez fiúk hagyjuk e mókát

Nem látjátok vagy úgy tesztek mintha senki se látná

Indultunk hajóval fellobogózva részeg örömben

S fittyet hánytunk ama tengerrengésnek zivatarnak

Mikor százezer csónak merült a hínárba

És sétáltunk nyakkendősen és cigarettáztunk

S intettünk egymásnak finoman és elegánsan

Összeütődve a korlátnál a fedélzet terraszán

S míg most is így lótunk-futunk és heverészünk

A ponyva alatt helyeselve a szép alkonyatot

Cápák és delfinek siklanak s mi füttyentünk nekik

Mintha csak látványosság volna ez a tenger

De én az imént jártam a hajófenéken

Miklós gyere félre mondani akarok valamit

Te mondd csak tudsz te róla vagy a többiek is

Hogy az éccaka... (én rossz alvó hallottam is a zörejt)

A tenger sima volt és mégis történt valami

Talán valami alattomos jéghegy lehetett

Az alattság régen víz alatt... nézz le a falnál

Három sor ablak eltűnt már a felszín alatt

Oszkár az isten irgalmára nézz körül egyszer

Nem látod közeledni a csattogó hideg habokat?

Oly közel van már látni külön sok kicsi fodrot

Mindegyik fodrocska nézd csak egy friss pici arc

Most született habcsecsemők és vizilegények

Nem sok jóakarat ami itt kavarog

Üvegszemünk nyitva és néznek ránk mereven

S nem hallod alant azt a fojtott nevetést

Ami ott sustorog és zajlik tajtékos ajkaikon

Hátadon nem fut végig nedvesen a nyirok

Ettől a nevetéstől? - Hisz ezek azt nevetik

Hogy itt táncolnak majd ahol most áll a hajó

Jaj istenem és mi csak ülünk fent a szalónban

Verni félre harangot senkiben nincsen erő?

Mihály a mélybe mered elködlő béna szemekkel

Valami Atlantis tornya felé hunyorog

Hagyd azt a vizet pajtás rángatva könyörgök

Csak föveny és kagyló és roncsok és férgek azok

Algák kósza lidérce nem szikraparázs

Üllőjén csodacsattot nem kalapál Hefaisztosz

S az a felhő ott fönt az alkonyi égen

Amiről azt hiszed Ernő, hogy majd csak elindul

Jó kis vitorla ha gyeplőt hajítsz a nyakába

Az a felhő nem mireánk néz az rokona ennek a víznek

És ez a víz jön és szétnyílik és elereszt

Kihúzza magát kajánul alólunk és hangtalanul

Mint Sóhajok Hídja szennyes csatorna fölött

Zuhantat alá hanyatt-homlok bűzös feketeségbe...

Jaj gyerekek végünk van fáklyát ide hol a szivattyú?

Kortársaim bajtársaim vesztünkre hova kerültünk,

Azt hittük hosszú az út és messze a part még

És majd elérünk valami új Ámerikát

Most sehol semmi világ és semmi csillag az égen

És semmi fárosz a parton és semmi föld és semmi öböl

Hömpölygő vízgolyó lett a mi tarka világunk

S rozzant Noé-bárka cifra hajópalotánk

Kormos tükreiben mit nézed Béla táguló szembogarad

Igy mult el sok nemzedék és most mi vagyunk a soron

Értitek értitek értitek végre ez nem afféle hasonlat

Mi csak élet voltunk semmi egyéb csak erdei fák

És a fák nem nőnek az égig mint a kegyetlen szörnyű hegyek

Alattunk fekete kút ólomtestünk rest kitalálni

Kopoltyút és uszonyokat inkább leszáll a fenékre

Halljátok?!... itt veri már... a víz... az ablak peremét...

Még pár vonal az egész... már nincs időm befejezni

Egyet böffen a tenger s egy óriás buborék

Pattan el... azután... azután semmi se lesz

Most még ez a perc testvérek ez a perc... bujjatok össze

El az arcunkról ezt a megfagyott lárva mosolyt

Most ordítsunk legalább együtt egy rettenetest

Legalább az éjszaka hallja ez az elfeketülő

Nyúlós és hideg és gonosz éj hogy verje az átok

Legalább ez siketülne belé égrevonító panaszunkba

Amit csak a bugyborékoló hörgés fejez be mi már nem...

Vagy szebb lenne talán... talán mégis az a karének

Testvérek társaim nagyszerű ünnepi dal

Szörnyűséges miatyánk győzelmes és diadalmas

Csengő tiszta torokból büszkeerős bariton

Ez a perc még a miénk s nem féltjük a többit

Lángoló kévékkel keljen fel holnap a Nap

Hallani fogják mások tenger alól messze dalunkat

És minden karok zengjenek és mindenik oltár

És mindegyik vallás ki hisz téged egyisten a földön

Orgonaszóval és sófárral és trombitahangon

El illah il Allah és Löchó Daudi és Kirie Eleison

És mindegyiken túl véknyan csilingelő karácsonyi csengő

Amivel kisfiamat hívják holnap a fenyőfa tövébe

Circumdederunt me gemitus mortis

Gloria in excelsis Deo Krisztus megszületik.