Karácsonyi utazás

Készülődés.

Karácsony közeleg.

Én állok itt az ablakom előtt

nézem a halkan pihéző havat

s egy kis bokrétás, száradó fenyőt

törögetek.

Ma szívem is van,

Meg-megdobban a kabátom alatt

és csilingeli ezer kicsi csengő:

Karácsony közeleg!

Karácsony közeleg!

Útban.

Csodálkozol:

Te balga kis fiú,

ma oly vígnak látszol!

...Csillagsugáros betlehemi éjben

hívogat máma engem is a jászol.

Megyek! Megyek!

Az ajkam úgy dalol,

míg csörgős szánkóm megáll valahol,

s letérdelve a kis Jézus előtt,

átnyujtom neki igaz ajándékul

ezt a kis tépett, száradó fenyőt.

Kérdezem.

Mondd, kis Jézuskám

Decemberfagyon, szélen, havon át

miért nem hozhattam Neked

egy csokor édes, piros orgonát?

Most minden, minden fenyő és moha.

Pedig tudom, hogy szereted a májust

és Teneked is szebb az orgona.

Az ünnep.

Mennyből az angyal!...

Égnek a gyertyák.

Kacag az ének, terítve az asztal – –

csak fáj, hogy sohse találkozik össze

a karácsony az orgonás tavasszal.

A kis Jézus beszél.

Én szeretem a sápadt arcot is,

én szeretem a könnyes szemet is,

cirógatom a mellrebágyadt főt.

Akinek nincsen tettre kész,

merész,

lüktető, harcos piros orgonája,

az hozzon egy kis álmodó galyat,

sóhajtva-síró imádság-fenyőt,

s az én kezem megáldja...

Hazafelé!

A gyertyák elalusznak;

a távolodó kórus

altató, bűvös simogató mákony...

Repül a szánkó,

csörgős csengője csilingeli csendben.

Édes Karácsony!...

Tündér Karácsony!...

Boldog Karácsony!...