Katona József sírján

Ó legszentebb hant Alföldünk szívében,

Gyász és dicsőség orma, kun halom,

Világító torony a magyar éjben,

Hol megváltássá lesz a fájdalom!

Itt álmodik a nyugtalan magyarság

Örök kérdője: élet vagy halál?

Itt fekszik ő, ki megharcolta harcát,

De békességet sohasem talál.

Minden magyar tusában újra vérzik,

Minden magyar bukásban rémlik ő.

Fölötte nem megy el a vén idő:

E földön még az ő vetése érik

S velünk lesz ő, magányos halhatatlan

Az aratásban és a diadalban!