Katonai búcsúének

Márs műhelyén,

Vér mezején

Gyakran izzadozó seregek,

Kiknek epedt

Élteteket

Sok bajhoz csatolták az egek,

A jutalom noha pálma legyen,

Melyet a hír fejetekre tegyen,

Bár azzal buzdítgatja

Tüzeteket ama hadak atyja,

Hogy egekig

Emelkedik

A nevetek,

Én nem kinlódom veletek.

A sanyarún

Nyert koszorún

Csak kapkodjatok ám magatok,

Józan eszem

Már sohasem

Gyötrik bajnoki gondolatok,

Már nem akar kezem ontani vért

Címerekért, se dicső nevekért,

Pálmáim s méltóságim

Ti legyetek, igazi barátim!

Ti veletek

Ha lehetek,

Azt fogadom,

Egy hérósságért nem adom.