Katonák

Mennek a naptól égve,

Útszélen száz virág,

Delelő messzeségbe

Fényes, forró világ.

A folyó nagy ezüstje

Csalogat, integet,

Hogy szomjukat lehütse

S nem szabad, nem lehet.

Hiába a virágok,

Hiába szól a dal,

Előttük bokrok, árkok

És vár a viadal.

Boldog, ki tompa aggyal

Útfélen összedül,

Nem megy tovább a marssal,

Csak fekszik - egyedül.

Ó élet, a te képed,

E roham, e menet,

Emberek, ellenségek,

Megyünk, amíg lehet.

Az élet napja éget,

Az élet szomja bánt,

Űzzük a messzeséget

És várjuk a halált.

Boldog, ki tompa aggyal

Útfélen összedül,

Nem megy tovább e marssal,

Csak alszik - egyedül.