Katonaköpenyeg

Ütött-kopott, ködszürke gallér:

Zsákmányolt hadiköpenyeg,

Alatta édes béke-ritmus:

Tízéves kisleány piheg.

A köpenyt néha fülig húzza,

Alatta kuncogva kacag,

S tovább morzsolja egérfoggal

A napraforgó-magokat.

Hűs szél leng át a kis verandán,

Üvegfalán is áthatol,

A köpeny első két gazdája

Sóhajtott mostan valahol.

Az olasz, aki elvesztette,

Mikor a fűbe harapott,

S a magyar, aki hazahozta:

A nagybácsi, a rég halott.

Egyszerre sóhajtottak ketten

Nagyot, mélyet és boldogat,

Fehér kézzel megsímogatták

A barna kislány-karokat.

Termetükre hiába illett

A zordon kényszer-köpenyeg:

Meg volt írva, alatta egykor

Az Idill édesen piheg.