KATONANÓTA

A vonatnak ajtajában

egy nagyon bus legény áll.

Kalapjában kis kokárda,

csak áll és harmonikál:

Be leszek én zárva

Frigyes kaszárnyába.

Nem kopoghatok be én már

Babám ablakába.

Nem leshetek rája,

Merre lép a lába.

Rab leszek én, császár rabja,

A Frigyes kaszárnyába.

Lebukóban van már a nap,

döcög a vasparipa.

A bus legény harmonikál,

ujján a jegykarika:

Kicsi szentem, mátkám

Csak még egyszer látnám!

Szentebb nékem a császárnál,

Az egész világnál.

Verje meg az isten,

Aki közénk állott!

Verje meg az isten,

Hej de meg is verte

A katonaságot.

Piros szikrát köp a kémény,

busan nézi a legény.

Sötét éjben rabnak viszik,

könny ül a szeme szegletén.

Kivisznek majd minket

A török határba.

Beléharapunk majd ottan

Vértül ázott sárba.

Husz évig vetettünk,

Husz évig arattunk.

A huszonegyedik évben

Sirt ásnak alattunk.