Kávéval és kacajjal jő a reggel

Kávéval és kacajjal jő

a reggel.

Hancúrozzunk, fiam, a sok

gyerekkel.

Szájunkon ott az álom csókja még,

de hívogat a hópehely, a jég,

rohanni könyvvel, ungon-berken által,

röpülni régi szárnyas korcsolyákkal,

csiklandó mellel szívni föl

a vad

fagyot, tiporni az ifjú

havat.

Hahó, előre, föl a gyermek-égig,

szállj énvelem.

Új másikom, ki régit visszabűvölsz,

kis reggelem.

Jer, hadd köszönjem néked, hogy enyém még

az élet,

mert folytatódik és minden megújul

tevéled.