Kazinczy

A szent előd ő, a fenkölt magyarság

Apostola, ki tömlöc éjjelén,

Mint hálóját a pók, szövé a nagyság

Ábrándjait s éltette hő remény.

Hét esztendő váltotta sorra egymást

S ő bizton hitte a föltámadást,

A szép és új igékre lelkesen várt,

Mint az, ki a megnyílt egekbe lát.

Mert porkolábja a boldog vigasz volt,

Hogy majd a nemzet szebb lesz és dicsőbb,

Hogy kopogtatnak az újult idők.

Mert kilátása a gazdag tavasz volt,

Hol is a honi nyelv ezer virága

Pompázva tárja ékeit világra.