KAZINCZY FERENCNEK

Nem kell dolgaimat tudakoznod; előre kimondom:

Egy csont, amellyel kenyeret, húst metszeni szoktam,

Egy csont a számban, mondok, megkínza? November

És amelly jár nyomban utána, December, elégszer

Látták, mint hányám magamat hol székre, hol ágyra.

Néha kis álom után nagy fájdalom erre meg arra

Szédített: eleget tusakodtam, s minden erőmből

Ellent állottam (mert gyáván tűrni, szamárság);

Minden erőm, érzém, nem sokból álla. Leginkább

Fájt, hogy sem toll, sem könyv, sem vers, semmi se tetszett,

Mint “vágány” nélkül e sánta sor. Oh, legyen illyen

Vendég házadtól nagy messze! Kazinczy; henyélő

Therzítest illet, nem mást. Elvégre, hogy a Tél

A sok nedvekből jegeket tett, csendemet élem.

Ez most légyen elég. A többit majd, ha tavaszra

Érünk, Euridicém vígan kibeszéli előtted.