KAZINCZYHOZ

Szent énekesse Széphalomnak,

Kobzod szelíd zengésivel!

Engedd, hogy neked énekeljek,

S édesben foly majd énekem.

Im lángra lobban szép tüzedtől,

Szívem, mely tölti hangjaid,

Majd öszveolvad szent hevében,

És édesben foly énekem.

Kedveltje vagy te a Kegyeknek,

S ígéznek bájos hangjaid,

Mint amikor zöld lombok alján

Epedve zeng a fülmile,

Vagy mint mikor szelid szavával

Lottim szerelmet énekel

S a rózsabokrokon kerengő

Zefír, hallgatni őt, megáll.

Óh boldog! aki énekelhet

A Charisoknak hangjain,

S szent tűz miatt olvadva szíve

Az esti csendben ömledez,

Kinek dalán elandalodva

Ejt a kegyes hölgy könnyeket,

Sohajtva omlik karja közzé

És isteníti lételét.

Hangjára megszűnnek körűlte

A Faunusoknak sípjai,

És rózsafényben szállanak le

Az Ámoroknak sergei,

Idaliává lesz vidéke,

A Kellemek vidékivé,

Hol szendereg virágos ágyon

Paphos mosolygó asszonya.

Igy énekelsz te! Szent szavaddal

Ragadj el engemet, ragadj,

S édes hangokkal felhevítvén,

Olvasszad öszve szívemet,

Hagyd, follyon ő is lágy dalokba

A rózsabokrok éjiben,

Ha csendes esti szelleteknek

Fuvalma lengedez felém,

Vagy elpirúlva jő az égre

Auróra a hegyek megől,

S hullatja a lengő füvekre

Harmatja tiszta cseppeit.

Szilágy vidékein, holott még

Szent énekes nem énekelt,

Majd megtanítom így nevedre

Zánoknak szőke bükkeit.

Ha! szent nevedre bérceinknek

Elbámúlnak Faunussai,

S forrásaink nimfái, akik

Lottim nevét jól esmerik,

Elandalodva dalaimra

Fognak tanúlni tégedet,

S megszünnek dúrva hangjaikkal

Lármázni a hegyek között,

Szelid dalok fognak köszöntni,

Oh lenge bükkek, bennetek,

És ámorok fognak leszállni

A habzó völgy virágira!