Kazinczyhoz, mikor kiszabadúlt

Hogy Orpheus, kit a halál fiának,

Az őrebtől felfaltnak gondolának,

S barlangjaikba jajgatának

Hebrus szelíd leányai,

Véletlen a kies Haemus hegyére

A poklok félelmes torkából,

Plútónak zordon országából

Mennybéli lantjával kiére:

Örűltek a folyamatok,

Örűlt minden part és sziget,

Örűlt hegy, völgy, mező, liget,

Örűltek a vadállatok;

Főként Eumolpus, a tanítvány,

Bús húrjait feligazítván,

Zengette őtet énekén

És úgy örűlt: mint Néked én.