Kéjvágy

Sovány vak ember

sziklára kötve

magába gunnyaszt,

egy hegynek ormán.

Az ajka száraz,

heves tüzekben

sötétre égett.

Nincs már könyűje,

se csókja, bókja,

régen kifáradt

a szív csatáján.

Ül mozdulatlan,

lustán merengve,

csak foga villog

az éjszakában.