KÉL A ZEFÍR...

Kél a zefir, s lágyan száll,

Rózsa néki meghajol.

Nyiss kebelt virághölgyecske,

Lengek ím nyögő szelecske

Harmatlepte lomb alól.

Hesper bíborkebelén

Fény között fürdöttem én;

Ámbraillat fuvalmimban,

Harmat enyhe csókjaimban,

Karjaim közt égi kény.

Jön az éjnek angyala,

Terjeng csillagfátyola,

Rózsa titka felfedezve,

Keble kényben rengedezve:

Álmok oly édes vala.

Hajnal támad, Flóra jár,

Ébredj, ébredj égi pár!

S röppen a - - szelecske

- - - - a virághölgyecske

- - hervadva már.