Kell-é hivatal?

És hivatalt vállaljak én is?

Már mint én, ugy-é? - hivatalt?

Szép, gyönyörű valóban a terv,

S nem utolsó a gondolat.

Egy kevés munka, s azért a

Szerelmes arcu huszasok

Halk csöpögése, csurogása...

Nagyon fölséges szép dolog.

S talán ideje volna is már

Hogy meggondoljam magamat?

Hadd lám csak hát: egy porció rang,

Majd egykor tőkepénz, kamat.

És felemás csizmám helyett is

Egy egész újat vehetek, -

Úgy van! nincs mit tovább tünődnöm,

Hivatal után sietek.

Menj hát az anyaszentegyháznak

Eltévedett birkája te!

Csakhogy megtérél valahára,

Eredj az isten nevibe,

Simítsd alá égbekiáltó

Jakobinusi hajadat,

S egy pohár vízben kereszteld meg

Pogány, korhely hibáidat!

No indulj hát a kegyelemnek

Öles hosszú ajtóihoz!

Vesd el magad, mint a darabfa

A főnök úr csizmáihoz.

Előtted a rózsás jövendő,

Csak egy kevéssé könyörögj...

Ördög, pokol! hát mégsem indulsz?

Hiszen kegyelmes urak ők!...

Nem, nem megyek!... ne bántsatok; még

Van egy falatnyi kenyerem;

Oh, várjatok csak egy napot még,

Talán majd jobban éhezem...

Most elsétálok a Dunához,

S a napsugár alá ülök,

És míg a zápor el nem oltja,

Makrapipámból füstölök.

Oh, hadd maradjak, ami voltam,

Rongyos szabadság! a tied;

Bocsáss meg, hogy ha gondolatban

Megbántottam szentségedet.

Hadd látogassam ezután is

Könnyel szentelt oltárodat,

Hadd harcolok megszaggatott, de

Becsületes zászlód alatt!...

Ábrándjaim, ti lelkem apró

Tündéri! ne féljetek;

Egy világért se engedem, hogy

Aranybilincsbe verjenek.

Jertek ki bátran a szabadba,

Mulassatok itt keblemen

Nyugodt örömmel, nevessünk jót

Az öreg Szentgellérhegyen.

- De ne bántsuk; hisz tönkre vágta

Szegényt a revolució;

A jó öreg! ő volt hazánkban

A legelső táblabiró.

Mérgében szinte zöldül, kékül,

Majd meg vörös lesz, mint a rák,

Hát még ha tréfából fülébe

Súgnám e szót: köztársaság!...