KEMPELEN RÍZA SÍRKÖVÉRE

Ríza jövel! zendült a szellemi szózat egéből,

Vágyad örök szép volt: íme az isteni szép.

Ríza, maradj! rebegé szomorún az övéi szerelme

Mennyed alant is van: tenszived alkota itt.

Már szállt, már küszöbén lebegett a végtelen üdvnek,

Megtért volna, de haj! zárva mögötte az ég.