(KÉNYE SZERÉNT...)

By Mihály Vörösmarty

Kénye szerént széljel dühödő szél hajtja vitorlám,

Szerte ragad, nincs már állapodásra helyem,

Már a vad Sirenek zaj alatt lesekődve csikorgó

Zúgással fogokat dúlva toromra fenik.