Kép egy falusi csárdában

Csárdába falakon

olykor

láthatsz, ha falukon

bolygol,

s únt szemed elmereng

bor közt,

ily képet, mely dereng

por közt,

por között, mely keni

jócskán,

ily képet csüggeni

ócskán:

Közepin klasszikus

bolt áll,

bolt alatt koszorus

oltár,

oltáron glória

fény ül,

bús allegória

széllyül,

magas Hungária

gyászban,

Kossuth, igaz fia

lázban,

Petőfi önerét

mártja,

ujjal a hon nevét

áldja,

- mily erő, mennyi láng,

jellem

zsarnok Ausztriánk

ellen -

Fenn: lebegő ölyű,

bús ág,

nagy térdű, bő ölű,

múzsák. -

Csitt, mindez ponyva ma,

dalnok!

jó bajtárs lett ama

zsarnok.

Múl az év, múlik a

láz is,

szent ügyük már csupa

frázis.

S mi harcok anyja volt

nemrég,

ma csak egy lanyha holt

emlék.

Új év jön és fakad

új láz

az idő harcokat

ujráz.

Ádázabb viadal

buzdul,

ó, mennyi fiatal

pusztul!

Raj jön a tavalyi

rajra,

új kép a falusi

falra.

Azt is majd por keni

jócskán

s búsan fog csüggeni

ócskán.