Képzelt utazások

Most, hogy száll az alkonyóra

És kitágul a szoba

S ködbe vész a falu tornya

S jön az árnyak nagy sora;

Csak a kandúr szeme csillog,

Két ijesztő, nagy szeme,

És a vén kályhába' villog

A kiégett fák szene,

Most indulj, álmok vonatja,

Jelzőlámpám, gyúlj ki most,

Most siessünk el nyugatra,

Most kell világlátni, most,

Míg nem jő a szürke hajnal,

Régi gonddal új napok,

A szárnyas álomvonattal

Új világba rohanok!

Itt hideg van? El keletre,

Hol a pálmák intenek.

Most sötétül? Délre, lelkem,

Hol arany fövény remeg!

Öreg este. A parázs húny.

Ma elég is már az út.

Messze, távol tájon jártunk,

Ma elég is... Ágyazunk!

S ha az álom, ez a balzsam

Leragasztja a szemet,

Álomhajók kürtje harsan,

Vár az új táj, új egek!