KÉRDÉSEK

Valami bűv, mámoros álom

Reszket a lények méla szemén,

Remeg a légben, rezg a füszálon,

Surran a földnek tarka szinén.

Honnan e mámor? Honnan ez álom?

Szív hova száll? Virág mire nyit?

Egy-e a Szépség és az Igazság?

Égbül a földre vezet-e hid?

Valami pajzán, csintalan inger

Játszik a szűz szempilla alatt,

Rózsaszemérmet ragad a tenger,

Zajlik a vér a hószin alatt.

Honnan e kellem? Honnan e bűbáj?

Csókba, gyönyörbe mért ful az éj?

Céltalan üdvre mért tör a semmi?

Hol van az okfő s hol van a cél?

Valami titkos, édes igézet

Hint a szivekbe mákonyi kéjt,

Küld a virágok kelyhibe mézet,

Lányok ölébe csalfa legény.

Minek e játék? Minek e tréfa?

Pajkos örömre mért jön a bú?

Minek e csalfa, balga bujósdi?

Mért hull a porba a szűz koszorú?

Valami csodás, végtelen érzés

Suttog az erdők ága-bogán,

Tűzre fokozza őshegyek ércét,

Zúg a világok fürge sokán,

Mért dul a tűz? Mit suttog a szellő?

Honnan e lánghév? Honnan e láz?

Hol van a mélye? Hol van a nyitja?

Más-e a lényeg, más-e a máz?

Valami őrült, féktelen áram

Vágtat a síkon, a bérceken át,

Törtet a tarlón, csörtet a sűrűn,

Harsonahangon zúgva dalát.

Vajj hova száguld? Ó, van-e lelke?

Érez-e, s vajj mit érez a vész?

Ó, van-e, kérdem, szív a viharban?

És van-e szellem? És van-e ész?

Hova siettek, hova rohantok

Szertelen, ádáz, büszke erők?

Révbe se köttök, partra se juttok,

Nem ad az ég, sem a föld pihenőt.

Ó, van-e lényeg? Fölszin-e minden?

Mélyibe nem hat emberi szem.

Jaj, beh magányos! Jaj, beh talányos!

Átok uralg-e mindeneken?

Végtelen örvény, nyílj meg előttem!

Állj! Ki vagy? Szólj hát, vad rohanat!

Vessetek lobbot szellemi szférák,

Esdeni hallván hő szavamat!

Isten az égben, ördög a mélyben,

Válaszod esdem, követelem!

Eleget láttam, eleget éltem,

Gúnyt minek űz e játszma velem?

Céltalan célra, úttalan úton,

Járjak-e mindig álmatagon?

És az egészről, e csodalétről

Végre lemondjak hullatagon?

Céltalan élet munkanyügében

Elpazaroljam ifju erőm?

Túlnani látás dőre fejében

Hulljak-e sírba majd epedőn?

Vagy csak a részlet nyitva előttünk?

Csukva örökre az isteni telj?

Vagy maga félszeg tán a teremtés?

Teljesen értőn sohse felel?

Büszke hatalmak! Szóba se állnak,

Tova sietnek mind hidegen.

Ó, mi talányos! Vajmi magányos!

Érzem, ah, érzem, mind idegen.