KEREK ASZTAL

Óh kerek világ kerek asztala,

éhesen ültem én melletted mindig.

Terülj most nékem, kezemből behinti

szürkeséged rózsák zuhataga.

Terülj most nékem. Ült-e valaha

eléd bosszús istent rendelő vendég?

És könyökölt-e így? Tudod-e nemrég

szivem vérfoltos abroszod vala.

És teritettem rajta mindeneknek,

faló farkasnak, öklendő ölebnek

s most itt révedek rajtad éhesen.

Mondd, megdicsérnél-e, ha szólni tudnál?

Vagy lábaiddal tőlem messze futnál,

hogy ne boruljak asztalomra sem?