KÉRELEM

Mást sugár nagy termet hódít,

Mást a kisdedebb.

Kérded, Emma, énelőttem

Melyik ékesebb?

Amit tudsz, mit kérded, álnok?

Olyan, mint te vagy,

Oly sugár, oly teljes, oly ép,

Sem kicsiny, sem nagy.

Másnak barna haj homálya

Hószin vállakon,

Másnak göndör szőke tetszik

Hajnal arcokon.

Engem, Emma, szög haj éleszt,

Szög, mint a tied;

Hóvilága szűz kebelnek,

S arc, mint a tied.

Soknak mennye a bogár szem,

Soknak a kökény;

Sem bogárért, sem kökényért

Nem hevűlök én:

Emma, szép szemed hatalmát

Szó nem festheti;

Ily egy pár szem, e hű szívet

Ilyen égeti.

Csókra termett s kész mosolygó

Ajkat kedvel ez;

Annak gyors kell és vidám, mely

Inkább zengedez.

Oly mosolygás, mint Emmáé,

Mely országot ér,

Néma, vonzó, fejedelmi:

Olyra gyúl e vér.

Sok kegyes szív érzetének

Hódol örömest,

S mely nem enged, attól eltér,

Újnak hányva lest.

Én keménynek, törhetetlen

Szívnek hódolok,

Emma, mint te, oly negédes

Szívért hamvadok.

E negéded, szép leányka,

Tart-e még soká?

Mondd meg, kérlek, kényszerítlek

Ha nem tart soká;

De ha kebled víhatatlan,

Emma, meg ne mondd,

Ha csak engem zár ki, Emma,

Emma! meg ne mondd.