Kereszteletlenül

Ketten születtek ugyanegy napon,

Szép őszi hajnalon.

Két összefüggéstelen esemény - -

Egy gyermek - és egy költemény.

A gyermek lett.

Mert hónapokkal azelőtt két ember,

Két buzgó, mély hitű

Eggyéolvadva forrón szeretett.

S a hitből és a szeretetből

Reménység, - gyermek - jövő született.

S a költő is ölelkezett.

Ki tudja hol, és ki tudja mikor -

S ki tudja, milyen rettentő erőkkel,

Tűzhányókkal és havas hegytetőkkel.

A porszemekkel és a csillagokkal,

Minden égi s pokoli hatalommal, -

A szivárványos, hűtlen Hangulattal.

Fűvel, fával, virággal, napsugárral,

Harmattal, dérrel, - déllel, éjszakával,

Egy kicsit a Halállal -

S az Istennel is néha,

A Hangulat esti páráin által.

Ó, a költőnek sok kedvese volt

Egyetlenegy helyett.

Örök térrel és végtelen idővel,

Az egész mindenséggel

Ölelkezett.

S a számlálatlan sok-sok ölelésből

A költemény is lett.

A gyermeket most megkeresztelik

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében -

Fejére víz csorog,

Piciny vállára galamb települ -

A költemény

Repül

Tovább

Hollószárnyon, kereszteletlenül.