Kései bölcsesség

A földi életet, mi hátra van,

Csak ráadásnak tartom untalan,

Ha jó, ha rossz, már nem nyugtalanít,

Az én utam már sok halálba vitt.

Ha jó, ha rossz, elnézem a napot,

Esőben, fényben eldalolgatok,

Viharban, csöndben érzem boldogan,

Hogy a szívemben sír nyugalma van.

A sír nyugalma áldott nyugalom

S a szenvedélynél jobb az unalom,

Mely virágot hímez, emléket ültet

S könnyel becézi eltűnt kedvesünket!