Keserű ének

Rövidre nyírnám a hajad,

mint egy vezeklő zárdaszűznek,

hogy engem láss csak és magad.

És megvakítnám a szemed,

ezt a két ledér éji pillét,

mely cifra lámpákhoz lebeg.

És hátrakötném a karod,

hogy csendesen magadba fordulj

és úgy feküdj, mint egy halott.

Akkor borulnék csak reád.

Halott szemed bús éjjelében

ragyogva ölelnélek át.