KESERŰ IMÁDSÁGOK MYLITTÁHOZ

A dolgaim tán megmaradnak

S én is megmaradok magamnak,

Mindig így jártam,

De meghalok avagy öregszem,

Mindenképpen vallom e vesztem:

Ez tán igaz

És valósággal így csináltam.

Óh, Pest, óh, ismert,

Csúnya, heves, szomorú vackok,

Óh, uccák, uccák,

Be szépek és be újak vagytok.

Be megragyogtok

Az ő napos, nagy, mély szemében

S de elgyászultok,

Ha kifelejt belőlük éppen.

Ha letörlődik

Arcából, ami lelketek mondja

S ha bárgyu szívvel

Vagyok bolonditott bolondja.

Kis mulatságok,

Óh, hirtelen be csúfra nőttök,

Ha elmarad tán

Egyetlen és időn-jött nőtök.

Be szépek vagytok,

Egykor gyűlölt, rút, pesti uccák:

Lábaim hogyha

Ő finom, rossz útjait futják.

És fölemelem

Szívemet, ezt a sötét bolygót,

Mert ismét a Határtalanság

Világai fényeskednek nekem.

Szerelmi csodák

Legendái hullnak az Égről,

Hitek táltosai röpítnek

A Nap magas atyjánál is tovább.

Ami Szép, Gyerek,

Isten és Jó csak bennem élt már,

Ami gügyögős vágy és álom,

Ma mind szentült véremben bizsereg.

Már-már hamvadók:

Dölyföm, szemem, álmom tüzelnek,

Mert eljött ős Mylitta lyánya,

Mylitta ő is: a siratta Csók.

Úgy csapdos velem

A nagy Madár isteni szárnya

S úgy visz világokon keresztül

A részeg, ifjú, hazárd Szerelem.

Tudom, hogy bűn, ha kiburkollak,

(Magamnak bűn),

De cserepzett, fájó ajkam szeretné,

Ha szép estjén a cinkos Holdnak

Befuthatná áhított tested -:

Szeretlek.

Jaj neked, ha kiváncsiság űz,

Ha csak vágyaimat akarnád

Kigyújtani

S azután a szőkék és a barnák

Könnyű hadához űznél,

Ahova űznek

Mindenkit, kik olcsón örülnek

S ahova bátor, szives akarók is

Juthatnak.

Ha így járnék, olcsó Arany-féle rímek

Avagy Lédai zsolozsmák

Majd erről is tudatnak.)

De drága vagy s tán nekem drága

S tán nekem csak:

Nézz olykor a világra,

Hiszen oly nézők a szemeid

Néha

S hiszen olyan ismerős tarjak

Ezek, amiket most mutatok.

De ha akarod, ezerszer

Mondom ki még

S hallgass meg ezeregyedikszer:

Akarlak.

Fájdalmat kinálsz és fájdalmat szánok,

Így mulnának el az ifju talányok,

Ha nagy titkukat meg nem védem én,

De az enyém a kínok adománya

S a kinzatások kincse is az enyém.

Fájatni egymást: darabokra törne

S kár volna egymást megkapni gyötörve,

Oly szép az Élet s olyan kicsiség.

Vércsékként bűn vón egymás szivét vájni,

Szivét egymásnak s ki nem hevert szivét.

De itt vagyok s konok bünösként védem

Az üdvöket és az én üdvösségem

S az ifju, őrült, szép talányokat:

Ölem s öled játszhat kacér játékot,

De dől, nem kínoz, él és nem válogat.

Úgy gondolom, vagy csak úgy vélem,

Sokan pörbe-szállnának vélem,

Ha életem csak préda volna.

De bár életem zúdul versbe,

Ez életnek a fejedelme

Én vagyok.

S én vagyok dolgaim legszebb dolga

S kinek e verses meredék-Élet

És életes vers idegen,

Ne lépjen utánam a pokolba.