Késő bú.

Rejtsd előlem kéjre lobbant

Szép szemed sugárait!

Rejtsd előlem édes arczod

S lelked annyi bájait!

Ennyi kellem édenébe

Jobb nem is föllengeni,

Mint utána forró vágygyal

S csillapítlan érzeni.

Ah de késő! a mit láttam,

Olthatatlan bennem ég:

Eget lelni s el nem érni

Hosszu kínra már elég.

Mit használ az édes álom

A forró szív lángival!

Szebb valóra ha nem ébred -

A szegény szív kétszer hal.