Kész légy a halálra

Bár a száraz hurút koporsós szózatja

A küszöbön álló halált nem ugatja,

Bár hószín zászlóját az elaszott vénség

Fejed pusztúlt várán nem lobogtatja még:

Ne kecsegtesd magad mégis, hogy a sírnak

Lakosai közé még sokára írnak;

Hanem tartsd magadat minden pontban készen,

Mintha készen volna már sírod egészen,

S annak szélén állnál tántorgó lábakkal,

Célozván a halál rád ezer nyilakkal.

Különben kár volna magad rettenteni,

Gyönyörűségedet megkeseríteni,

Tréfaság egy ilyen kettős félelemmel

Célozván, sok jókat nézni behúnyt szemmel.

Élj vígan, játszódván a vígság keblében,

A gyönyörűségnek kies ligetében.

Legyen semmi gondod a templomra s papra,

Halaszd azt halálod előtt való napra!