KÉT ÁRTÁNDI.

Országgyülés volt Hatvannál,

S az országnak nem javára!

Egyetértés: vékony hajszál...

Kevés a tett, nagy a lárma;

Holt a törvény, karja gyenge.

Magyar népet Isten ójja!

Jaj akkor, ha Gritti lenne

Magyarország kormányzója!

Pedig óhajt, - s kérdi nyilván:

Kit akartok? hát ti?... hát ti?

S mig hajlik a sok pártos, hitvány:

Szót se veszt rá két Ártándi.

De arcán a felelet kész,

S ezt olvassa Gritti róla:

Ha rajtunk áll, sohasem léssz

Magyarország kormányzója!

S nem sokára híre szárnyal,

Hogy pör újul, birtok sérűl,

Hogy elütik Sast, Konyárral

Az Ártándi-had kezérűl;

Holott pedig még Peterdhez

Nyolc portában jussa volna...

De ha Gritti lenne!... Nem lesz

Magyarország kormányzója!

Fény árad szét Gritti termén.

Drága jótól nyög az asztal,

Rajta dúsan versenyezvén

A magyar föld az olasszal;

De ki nem fog két testvéren

Gazda bora, gazda bókja...

Nem kiáltják: éljen, éljen

Magyarország kormányzója!

S ha víg volt a fényes csarnok:

Bús a börtön, mit penész lep;

De két kőszál a két bajnok,

Meg nem hajlik, törni készebb.

Egy szó tágit a bilincsen,

Egy szó mindent vinne jóra...

... Hollók étke, hitvány! mintsem

Magyarország kormányzója!

Szürkületkor, Budavárban

Rút vesztőpad áll egy szögben;

Két hős férfi lép fel bátran,

- S a vérsugár fennre szökken...

Az ablakból Gritti néz le,

S két lehullt fő ajka szóla:

,Átok rajtad! sohse légy te

Magyarország kormányzója!’