KÉT ASSZONY

A tenyered forró, Meám,

fölforr a könnyem, ha ráejtem.

Forró tenyérrel jössz felém

a hideg szélben, dermedetten.

Nyujtod, adod a tenyered;

elringat két reszkető szárnyad.

Egykor ily puha kenyeret

adott anyám. Szeresd anyámat!

Ti ketten vagytok asszonyok,

remegők, gyávák, gyásszal szépek;

beteg mosollyal zokogók,

ha büszke ínnal félrelépek.

Enyémek vagytok. Rajtatok

minden melegség értem árad.

Ti két szép, szent Szomorúság!

Ti két szép szentkép. Két imádat!

Anyám kenyerét álmodom

s elbujok forró tenyeredbe.

S belopom anyám bús kezét

a te bús, hideg kenyeredbe.