KÉT DAL

Néhány éjjelre, padra, kőre,

adjatok nékem fekhelyet.

Én nem vagyok jó gazda ökre,

se lány, se bolha, se beteg.

Jusson a néniknek nagy bögre,

szerető mindnek, ki szeret -

áldott, mert élek én örökre,

aki egy éjre eltemet.

Derűs vagyok és hallgatag,

pipám is, bicskám is elhagytam.

Derűs vagyok és hallgatag.

Hopp, szél, fúdd szét e dalomat!

Nincs senki, akire rámondjam:

„Örömét lelte nyomoromban.”

Felhő valék, már süt a nap.

Derűs vagyok és hallgatag.