Két gyerek sírjánál

A temetőben egy csöpp hant alatt

Két apró testvér, némán alszanak.

Zöld deszka sírjuk, kis kert az egész,

Bús violájuk a kék égre néz.

Mellette pad van, hol pihenni jó

És hallani, hogy riog a rigó.

S az élet felé nézni szelíden,

Mely zakatol, mint néha a szívem.

Itt a halál is árvácskavirág

És boldog béke völgye a világ.

Az élet álom, bús, rövid varázs

És víg majális a föltámadás.