KÉT KESERVES

- Hoppsz, hopp! Mint bő parasztleányok

szoknyába suttyant adomája,

elszállsz az ég alól, vagányok

félig ludtalpú Attilája;

s tünő, foltozott fenekedre,

hol aranygyapjas rended hordod,

tátva bámulnak kecske, medve

s szüzek! anyókák! napraforgók!

Hiába, hogy tegnap sem ettem,

evett az ördög énhelyettem

csülköket, országot, jövendőt.

S bár ő töltötte meg a bendőt -

helyén a holdaknak, napoknak,

vad ürülékeim ragyognak,

pecsétei disznó halálnak!

Hancuroznak és muzsikálnak...