KÉT KURUC BESZÉLGET [2]

„Nagy tüzet csináltunk,

Ugye, Józsa testvér,

Hogyha most szalonnád volna,

Bizony hogy süthetnél.”

»Komám, eltévedtünk.

Nagy ez a sötétség,

Fölgyujtottuk a világot

S nem látunk egy lépést.«

„Ordasokkal élünk

Nádban, gazban, sásban,

Mi a célunk, mi a célunk

E nagy bujdosásban?”

»Hadd el, komám, hadd el,

Hadd el, komám, mindegy.

A Mennybéli régen-régen

Erre küldött minket.

»Majd eligazítja,

Hogyha jónak látja.

Addig pedig kóborogjunk

Tovább a világba.«

„Tegnap ott, máma itt győzelem-tort ülnek.”

»Nem leszünk ott, pajtás, mikor megbékülnek.«

„Hallom, pajtás, holnap nagy csatába visznek.”

»Minket, még ha győzünk, úgyis kisemmiznek.«

„Ez a gyászos világ viseli a láncot.”

»Ejh, ahol nincsen tűz, ropják ott a táncot.

Csak vén kurucoknak keserű az élet,

Otthon cifrálkodnak gyönge fehérnépek.

Itt is elárulnak, ott is elárulnak,

Nem való ez nékünk, csupán csak nagyúrnak.«

„No, meg zsebrákoknak, ugye, koldus társam?”

»Bár az otthonomat soha már ne lássam.

Nincsen is már otthon, nincsen is már semmi,

Jó lesz, pajtás, holnap a csatába menni.«

„Pedig be sok kedvvel jöttünk a halálba.”

»Verje meg az Isten, aki kitalálta.«

„Deres füvet eszik

Jó lovunk s lelkünk, Cseke pajtás.”

»Mindegy már, cimbora,

Majtény innen csak egy jó hajtás.«

„S ha Majtényban leszünk,

Mondd csak, pajtás, végre mit értünk?”

»A szent szűz Mária,

Patronánk: imádkozik értünk.«

„Hátha majd a síkon

Urak titkai fölborítnak?”

»Legalább, legalább

Híre lesz a majtényi síknak.«

„Ilyen kevés magyar

És ilyen sok-sok régi ellen.”

»Hát maradjunk, cimborám,

Hitben, hűségben, szeretetben.

Ha senki sem marad

Becsületesnek, hűnek, jónak,

Vigyázz, mert akkor is

Nagy barátaid fognak, óvnak.«