KÉT KURUC BESZÉLGET [4]

„Most már nagyon jó, mert nem lehet rosszabb,

Szivünk jó borát gonosz ittasoknak

Mivelhogy úgyis odaadtuk: mindegy,

Majd elvezérel az Ördög már minket.”

»Tudom, pajtásom, szívbéli pajtásom,

Nem is magunkat, a holtakat bánom,

Kik meg nem érték ezen igaz jókat,

Őket sajnálom, síri bujdosókat.«

„Ha volt vón’ szükség emberre, magyarra,

Lett volna, aki másképpen akarja.

Nem akaródott, hát nem akaródott.”

»Gyerünk pajtásom, a strázsa már szólott.«

„Menjünk hát, menjünk, cudar temetőkön,

Adj’ Isten, holtak, mi még más mezőkön

Taposunk rongyos, vén, piros csizmánkkal,

Vérben pirulni egy véres világgal.”