KÉT SÍR MELLETT

Két messzi sírt fölbontatott

S rothadt, két, egyforma halott

Bámult,

Hogy mit akarnak még tőlük

Az elfelejtett világbul.

S két sír körül az Anya járt

S mint Élet fölött a Hazárd,

Nézte,

Nézte őket és mindegy volt,

Melyiket öntötte vére.

A Föld már elkészült velük

S fiatal kárpáti telük

Álom,

Új Anya régi nyomában

S ébredés buta halálon.