KÉT SZEM...

Voltam gyerek, homokba játszó,

csodálkozó és önfeledt.

Bámulva néztem, hogy kígyózik

a füst a háztetők felett.

Voltam diák, ki padsorok közt

sóváron csengetésre vár...

Kamasz, vígkedvű, pelyhesállú,

hős, szoknyakergető, szamár...

Voltam a földön bús gyalogló,

az égen gyors kengyelfutó...

Bölcs és bolond... Izzadva fázó...

Mindent és semmit sem tudó...

Voltam kipirult vőlegény is,

ki csókot és mosolyt keres...

Voltam poéta. Voltam vádlott

és hetyke, önző felperes...

Voltam fenn s lenn: ahol a bölcsőt

s hol a koporsót enyvezik...

Ma nem vagyok más: csupán két szem,

mely lecsukódva könnyezik...