KÉT SZÍV KÖZÖTT

A szív forrong, lázad - de vár is...

Látod, hogy eljött ez a nyár is...

Hallod-e, hallod-e, kedves?

Fogd le a szíved, zárd le a szádat.

A nyár a fénybe hullott alázat.

Csitt, csitt... Légy engedelmes...

Forró a szél, hozzád nem enged. -

Köztünk a mély jázminlehellet...

Érzed-e, érzed-e, drága?

Az úton százszor elakadnak,

akik egymás felé rohannak,

nézve a hold sugarába...

Két szív suhan... S történjen bármi;

oly szép: nem remélni, de várni...

A száj ég, a szem szöge nedves...

Egy nap, egy perc egyszer majd hírt hoz...

Közeledünk... a csókhoz?... a sírhoz?...

Ki tudja, ki tudja, kedves...