KÉT VÁZLAT

Egyszer, ha nem veszi észre,

nézzetek arcába hosszan,

magános férfiak gondolták ki,

amikor én még futballoztam.

Élete: peng a levegőben,

borítsátok be nagykabáttal,

sosem szavalt még verset tőlem,

súrol, szalad egy könyvállvánnyal.

Ha volna kollektív iparosfa,

téli cipőjét megteremné,

ha volna igazszívű kecske,

az ő dícséretét mekegné.

Egy nagyon tiszta vízcseppet

dörgöljetek a szemire -

harminchat éve várja már

térden a kékpúpú teve.

Lidi, főzz neki húslevest,

rabbi, mondj neki kabbalát,

vegyetek békákat neki,

hogy legyen népe legalább.

Vad ágyúszóval vágtatott

gyöngyház-korán a tenger át,

két fürtjén őrzi a leölt

halacskák szürke sóhaját.