Kétféle számitás

Boldog halandó, testben ép,

Ha napi munkád véget ért;

Ha ablakod mögé az éj ül

S a ma tegnappá válni készül;

A földi élet gyors futása

Búval vegyíti kedvedet,

És zúgolódva dőlsz az ágyra:

Egy nappal ismét kevesebb!

S te némán szenvedő beteg,

Ki a halált nem retteged

S ki mégis vánszorogsz előre,

Hogy uj napot csikarj ki tőle:

Fáradtan fekszel, és ha végre

Megszán az ég és álmot ád:

Szivedbe’ megvonúl a béke,

Hogy ismét egy nappal tovább.