Kétségbeesés

Várom, hogy asztalunkat megterítsék

s leszedjék.

Várom, hogy érkezzék s elmenjen innen

a vendég.

Egy tárgyat figyelek, egy furcsa, nem-várt

ajtónyitást, egy gombot, vagy egy szempárt.

Ezer darabra törtelek, te tág,

elbírhatatlanul-zavart világ.

Jobb is nekem nem nézni az egészbe,

beléfogózni egy-egy csonka részbe,

és állni ottan,

jéggé fagyottan.

Mert idegen és őrült az egész,

de nyájas és rokon velem a rész.