Kezemben tartom a szívedet

Kicsi testvér, a kezemben tartom

a szívedet: Mért olyan hideg?

Ha az égre nézünk, odafent is

zöld füvet látunk, locsogó kis

patakokat s az erdők fordított képét.

Látod, ott megyünk mi is,

az árnyas úton, milyen kicsinyek

vagyunk a nagy-nagy messzeségben,

gyöngén ölelem jobb karommal

a derekadat: mindjárt eltűnünk.

Nem az a fontos, amit nagyképűen

egymásnak mondtunk és a világnak.

Kicsi kutyánk, akinek csontot adtál,

ott megy utánunk, szereti a kis fekete

törtlábú macskát, akit meggyógyítottál.

A vén kofaasszony, akivel pár jó szót

szóltál, fehér kendőt lenget utánunk:

ráncos, gyűrött, egyszerű lelkét.

Nézd, milyen piros sugarakkal,

piros örömmel vár minket a

messzeségek messzesége; kezemben

tartom a szívedet: melegedik, melegedik...