KI LÁTOTT ENGEM?

Volt nálamnál már haragosabb Élet?

S haragudtam-e, vagy csak hitem tévedt?

Szivem vajon nem szent harang verője

Vagyok csakugyan dühök keverője?

Kit mutatok s mit kutató szemeknek?

Nem csalom-e azokat, kik szeretnek?

Szeretem-e azokat, kiknek mondom?

Méltán gerjeszt haragot büszke gondom?

Ennen dühöm nem csak piros káprázat?

S azok forrók, kik közelemben fáznak?

Bolond tüzem alágyujt-e sziveknek?

Szeretnek-e, kik szerelmet lihegnek?

Csókos szám miért tör szitokba rögtön?

Nem tenyeremet rejti csak az öklöm?

Pótolnak-e életet élet-morzsák?

Érdemlem-e szánásnak csúnya sorsát?

Szabad-e engem hidegen megértni?

Szabad közönnyel előlem kitérni?

Gerjedt lelkemnek ki látta valóját?

Ki lát, szivem, sebes és örök jóság?

Istenülő vágyaimba ki látott?

Óh, vak szivű, hideg szemű barátok.